hu sk

Várhosszúrét hivatalos honlapja

Üzenőfal

Fejtse ki véleményét, javaslatait, ossza meg tapasztalatait.

9 hozzászólás - “Üzenőfal”

  1. patrik balázs:

    nagyon orulok hogy van a kis falumnak ilyen szép internet oldala, csak egy dolog nagyon hianzik ezert irok.
    hianyzik számomra a szep templomunk kintrol bentrol… fényképekel es rovid leirásokall. egy kis torténelemel …. majd miert van szent jános szobrunk … torténete… a templom vedoszentje ki ezáltakl a kis falunk védoszentje is …. nem azetr hogy én pap vagyok de a hivatásokat a lkelki életbe hiszen falunknak nem egy apáca isten elotoi szép elete disziti… kik voltak nálunk papok … buzgo a gyonyoru legenda…..
    ne szegyeljuk kis falunk katolicitását hoszuret katolikus fali miert szegyeljuk imadkozok kicsi falumert minden nap…
    hisz hires e falu mert szép tortenelmi hatewre van… grof szulohaza- isten háza szent gyorgy vedoszentje szent janos segitoje es a szuz any oltalma …. szeretem falumat…. kérem a kovetkezo dolgokat toltsuk fel …. NE SZEGYENKEZUNK HOGY KATOLIKUSOK VAGYUNK ES ORIZUK A HITET NEMCSAK SZAKRáLIS EPULETEKBEN DE A SZIVU NKBEN IS

    ALDJON MEG BENETEKET A MINDENHATÓ ISTEN AZ ATYA A FIU ES A SZENTLéLEK

  2. honlap szerkesztő:

    Nagyon szépen köszönjük a hozzászólást, mi nyitottak vagyunk minden nemű ötlet felé és igyekszünk a falusiak érdekeit szolgálni. Ami a falu katolikus vonatkozású emlékeit illeti, azok nem azért nem kerültek fel teljes mértékben az oldalra mert azt valaki szégyelne, hanem mert az oldal tartalma még fokozatos feltöltés alatt áll. Ami pedig Szent Jánost, a templomban levő szobrok történeteit, templom védőszentjét vagy a falunk papjait illeti, ezek olyan információk amiket legteljesebben egy pap tudna megfogalmazni. Nagy örömmel vesszük hogy ha ilyen adatok tulajdonában állsz megosztod velünk és elkuldöd a falu emailcímére: obeckdl@kidrv.sk. Köszönöm

  3. Patrik Balázs:

    (SÁRKÁNYÖLŐ) SZENT GYÖRGY - Várhosszúrét védőszentje
    Ünnepe tehát a falu fő búcsújának is a napja április 24.
    Amikor Györgyöt történelmi személyként fogadjuk el és méltatjuk, a Lydda Dioszpoliszban (Palesztina) régtől meg lévő kultuszának bizonyságaira hivatkozva tesszük ezt. Ugyanakkor világosan elhatároljuk magunkat legendás szenvedéstörténetétől, amelynek eredete visszanyúlik az 5. század elejéig, és különféle változataival megtéveszti az utókor ítéletét. Annyi történelmileg biztosnak tekinthető, hogy György a konstantini fordulat beköszöntése előtt halt vértanúhalált Krisztusért Lyddában. Tiszteletének rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit oly sok legendás elemmel tarkították. A legeredetibbnek látszó passió-változatot állítólag a szent szolgája, Paszikratész mint szemtanú írta meg. Eszerint Dadianosz perzsa király volt az, aki szentünket üldözte. György Kappadókiából származó katonatiszt volt. Anyja hatására keresztény hitre tért, és a pogányságot támadta, ahol csak tudta. Dadianosz börtönében borzalmas kínzatásokat kellett elviselnie. A fogolynak maga Krisztus adta tudtára egy látomásban, hogy szenvedései 7 évig fognak tartani, és ezalatt háromszor meghal és föltámad. Egyéb halálos kínzatásokon kívül el kellett viselnie Györgynek, hogy egyszerre 60 szöget verjenek a fejébe! Az elbeszélőnek nem az események történeti visszaadása volt a szándéka, hanem annak épületes és vigasztaló bemutatása, hogy az Isten által óvott emberi életnek nem lehet ártani. A tudósításoknak egy másik típusában Diocletianus császár játssza a szinte mitológiai Dadianosz szerepét. György itt is számos kínzást szenved el, de csak egyszer hal meg ebben az elbeszélésben. Ez a változat nyugaton terjedt el. Germán és szláv nyelveken is hamarosan kivirult a György-legenda, miközben számos csoda elbeszélését fogadta magába. A kutatók néhány feltevést dolgoztak ki, hogy megmagyarázzák a legendát. A ,,mitológiai” magyarázat olyasféle alakokkal azonosította Györgyöt, mint Mithrasz, Perszeusz, Hórusz vagy Tammuz. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később született a György-legenda nyugati hagyományában. A legrégibb változatokból hiányzik, és olyan szent-életrajzi klisének kell tartanunk, amelyet legalább harminc más szentnél megtalálunk. Egy másik értelmezés (,,történelmi”) úgy véli, hogy György alakjában a fél-ariánus kappadókiai György püspököt kell fölismernünk. Ez azonban ellentétben áll a György-tisztelet történetével, amely kimutathatóan Lydda-Dioszpoliszból ered. Amint sok ókori zarándok tudósít róla, már a korai időkben megmutatták itt György sírját. Lydda neve nemsokára Georgiopoliszra változott, s volt egy Györgynek szentelt bazilikája. Szíriában a 4. századtól találunk György- templomokat, Egyiptomban mintegy 40 templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig még hatvannál is több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin építtetett templomot a szentnek. A görög egyházban György Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorosszal együtt a nagy katonaszentek közé tartozik, kiket gyakran a ,,nagyvértanúk” névvel illetnek, és teljes katonai díszben ábrázolnak. György volt a zászlótartó, és ebben a minőségben kiemelkedő helye van köztük. Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részében körülbelül egy évszázaddal későbbi tiszteletét lehet igazolni. Tours-i Szent Gergely azt állítja, hogy Galliában még ereklyéit is tisztelték, és a Merowingok ősatyjuknak tekintették. Mainzban Sidonius püspök építtetett a szentnek egy bazilikát, amelyre Venantius Fortunatus készített föliratot. Angliában és Skóciában már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt szentünknek. Meg kell azonban azt is állapítanunk, hogy György tisztelete Európában a középkorban volt a legerősebb: mint általában a lovagok oltalmazója és a zarándokok meg a német lovagrend védőszentje kiemelkedő helyen állt. Rövid ideig a Dardanellák is az ő nevét viselték. Különösképpen nagy volt György tekintélye a középkori Angliában. Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországnak több mint 160 templomát szentelték Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: ,,Szent Györggyel Angliáért!” Ő alapította a Szent György- vagy térdszalag-rendet (1348). A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el a csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. E tényt szemlélve nem jelentéktelen dolog, hogy századunk elején XIV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.
    Szent György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagi és nemesi rend szentje, hanem egyúttal az egész népé is mint segítőszent. Amennyivel csökkent a lovagi párviadalok megszűntével a népszerűsége, ugyanannyival növekedett is a sárkányölő motívumra épülő misztériumjátékok születésével. Egyszerre volt védőszentje a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. A naptárban elfoglalt helye adta neki azt a feladatkört, hogy a tavaszkezdet számos ősi népszokását ,,megkeresztelje”. György pártfogását keresték továbbá a zsoldoskatonák és fegyverszállítóik, a puskaművesek és a páncélkovácsok is. Mint olyan szentnek, aki oltalmába fogadott lovagokat, katonákat és parasztokat egyaránt, el kellett tűrnie, hogy nemcsak a harcos hit — vagy amit annak tartottak — veszedelmeiben kérték közbenjárását és segítségét, hanem olyan emberi bajokban is, amilyen a szifilisz, a kígyómarás, a pestis és a lepra. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április 23-án.
    Noha a sárkányviadal motívuma csak a későbbi évszázadokban épült a György-legendába, kifejezi a keresztény meggyőződést, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ilyen szemlélettel olvassunk el egy Szent Györgyről szóló részletet a Legenda aureából: ,,Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király jajveszékelt és megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány. Könnyezve ment a leány a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” - és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.” Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor megparancsolta a leánynak, hogy a sárkány övét kösse a nyakára és vezesse be a városba. Az megtette és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya. A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt. Ugyanazon a helyen szép templomot építettek, és az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.”
    Könyörögjünk!
    Istenünk, hatalmadat magasztaljuk, és alázattal kérünk, add, hogy Szent György olyan készséggel támogasson minket gyöngeségeinkben, amilyen készséges szívvel Fiadat követte szenvedése útján!

  4. Patrik Balázs:

    NEPOMUKI SZENT JÁNOS
    Ünnepe május 16.

    Nepomuki Szent János születése - Pomuk, 1350., halála Prága, 1393. május 16. Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. Halálának éve 1383. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el. A legenda elbeszéli még, hogy kénytelenek voltak sírját ráccsal elkeríteni, mert aki tisztességtelen szándékkal lépett síremlékéhez, azt Isten súlyos büntetése érte. Szenttéavatási eljárását már a 16. században elkezdték, de csak 1729-ben fejezték be, miután az ereklyék tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború ellenére is egyre nőtt. Nem sokkal a szentté avatás után megtalálták a vatikáni levéltárban az akkori érseknek, Jentzenstein (vagy Jenstein) Jánosnak egy iratát, aki 1381-1396 között ült Prága érseki trónján. Panaszirat ez Vencel király ellen. Felsorolja részben az Egyház jogait, részben az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait. Felrója neki ezenkívül, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általános helynökét, Nepomuki Jánost. A gyilkosság oka egyházi jogokkal kapcsolatos nézeteltérés volt. Az általános helynök az érsek megbízásából, a király kifejezett akarata ellenére, jóváhagyta Kladrub kolostorában egy új apát megválasztását. Nepomuki Jánost, az egyházjog doktorát és később az érsek általános helynökét 1372 óta számos prágai forrás emlegeti. Kínzatását és halálát, amelyet a király haragja okozott (aki állítólag még kínzásában is részt vett), nemcsak Jentzenstein levele említi. Megtalálható más forrásokban is, amelyek hamarosan az események után keletkeztek. Itt sehol sincs szó arról, hogy a szerencsétlen prelátus a királyné gyóntatója lett volna. E források szerint inkább az Egyház jogaiért halt vértanúhalált. Ám az említett panaszos irat az érseket minden aszkézise és személyes jámborsága mellett olyan embernek jellemzi, akit nagyon, sőt túlságosan foglalkoztatott az Egyház anyagi jóléte és saját tulajdona. Attól sem riadt vissza, hogy a földi érdekek megvédésére minden fontolgatás nélkül alkalmazza az egyházi átkot. Innen nézve Nepomuki János megöletése fölháborító ugyan, de nem föltétlenül az Isten dicsőségét szolgáló vértanúság. 19. és 20. századi történészek, akik megkísérelték az ügyet földeríteni, attól sem riadtak vissza, hogy jámbor csalásról beszéljenek. Nem valószínű az a föltételezés, hogy egyszerre két hasonló nevű ember élt volna Prágában, s hogy közülük az egyiket mint a királyné gyóntatóját 1383-ban, a másikat pedig mint az érsek helynökét éppen tíz év múlva megölték. Ráadásul úgy, hogy mindkettőt a megkínzatás után Vencel király parancsára a Moldvába fojtották. 1383-ból semmiféle híradás sincs Vencel efféle bűntettéről, viszont négy forrás is említi az általános helynök 1393. évi halálát. És nyilvánvaló az is, hogy mindig csak egyetlen sír volt a Vid-székesegyházban. A sírfelirat, amely az ott eltemetett Nepomuki János halálát 1383-ra teszi, csak a 16. század közepéről való, ezért nincs bizonyíték-értéke. Ezért ma általában abból a föltevésből indulnak ki, hogy csak egyetlen Nepomuki János volt, aki a prágai érsek helynökeként ismételten összeütközésbe került Vencel királlyal és tanácsosaival. Végül az említett viszály miatt megölték. Nincs azonban magyarázat arra, hogyan lett a helynökből a királyné gyóntatója. A legendának ezt a lényeges részét sokan egyszerűen figyelmen kívül hagyják. A történelmi kutatásnak ez a legújabb állásfoglalása azonban mellőz egy fontos utalást, amely a legenda keletkezését sokkal közelebb viszi a történelmi tényekhez, mint azt először vélték. Thomas Ebendorfer von Haselbach többször volt a bécsi egyetem rektora, és az első humanisták közt tartják számon. Ez a tudós így ír Császárkrónikájában: ,,Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojtatta. Egyrészt azért, mert János kijelentette, hogy csak az méltó a király névre, aki jól kormányoz, másrészt azért, mert állítólag nem akarta megszegni a gyónási titkot.” Ebendorfer bizonyíthatóan hosszabb időt töltött Prágában 1433-ban, mindössze negyven évvel a történtek után. Ebben az időben is tudták tehát, hogy Nepomuki a király haragját vonta magára, mert szemrehányást tett neki kormányzása miatt. De ezen kívül élt a gyanú, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyónási titkot. A,,jámbor csalás” ezek szerint közvetlenül az események megtörténte után kezdődött, úgyhogy csodálkozni lehet, miért nem leplezte le valaki már akkor. Vencel szinte gyermekfővel, tizenkilenc évesen kötött házasságot a nála néhány évvel idősebb Wittelsbachi Johannával. A legenda szerint ő Nepomuki lelki gyermeke volt. Mivel 1386-ban meghalt, a vértanúságot ez elé kell helyezni. Vencel azonban 1390-ben ismét nőül vett egy Wittelsbachi leányt, a több mint húsz évvel fiatalabb Zsófiát, akinek szépségét minden krónikás dicsőíti. Talán híresztelések keringtek Prágában arról, hogy Vencel féltékeny szép feleségére, és esetleg tényleg érdekelte, hogy mit gyónt? Honnan eredt Vencel különös gyűlölete Nepomuki ellen? A székeskáptalan többi, vele együtt letartóztatott tagja túlélte a fogságot és a kínzatást! Az a vallásos mozgalom, amely Husz János föllépése óta terjedt cseh földön, szintén hozzájárulhatott Nepomuki Szent János tiszteletének kialakulásához. Mert Vencel és második felesége, Zsófia, támogatta az újító Huszt. Ezért többen azt állítják, hogy Nepomuki tiszteletét és szentté avatását úgy kell tekintenünk, mint tudatos támadást a huszitizmus ellen. A tudósok vitatkozása ellenére Nepomuki János szobra még mindig ott áll a prágai Károly-hídon és sok egyéb helyen. Ujját ajkára illesztve megőrzi saját titkát is. A messzi földön tisztelt szentnek, a ,,gyónási titok vértanújának” papi egyéniségére szolgáljon illusztrálásul életáldozatának elbeszélő kedvvel földíszített előadása: Vencel király udvari társaságával a Hradzsinban lakománál ült. Hirtelen mindnyájan megdermedtek, mert uruk dühödten tört ki magából, és a szakácsért kiáltott. Úgy látta, rosszul van megsütve a kappan, amit fogyasztani akart. Dühösen megparancsolta, hogy magát a szakácsot húzzák tüstént nyársra, és süssék meg, jobban, mint ő a kappant. Rémületében senki sem merészkedett ellentmondani a szeszélyes királynak. Akkor fölállt János kanonok, a királyné szónoka és gyóntatója, a király lába elé esett, és nyomatékosan kérte, hogy vonja vissza parancsát: ,,Uram, királyom, üzend meg a hóhérnak, hogy csak tréfáltál!” Vencel haragja újra föllobbant, és megparancsolta az őrségnek, hogy vessék a papot sötét börtönbe. János sokáig ült a rabságban. A király meg akarta törni, mert már többször merészelt neki ellentmondani, és visszautasítani a királyi kívánságokat. Most itt volt a várt alkalom. Néhány nap múlva hívatta a király. János nagy csodálkozására barátságosan fogadta. ,,Kedves barátom — mosolygott a király –, sajnálom, hogy olyan gorombán bántam veled. De hát mi ütött beléd, hogy az összegyűlt udvari nép előtt ellentmondj nekem? Nos, hagyjuk a dolgot. Egyébként azért hívattalak, hogy megmondjam: püspöki széket szánok neked vagy a visehrádi prépostságot. Tudod, hogy ezzel a hivatallal együtt jár az örökös királyi kancellári cím és évi százezer arany jövedelem.” ,,Meglepsz, fönséges uram - mondta a kanonok -, de…” ,,Nem, ne ellenkezz, Nepomuki János! Meg tudom én jutalmazni az érdemet. Egyébként jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte!” — Egy darabig hallgatott a király, majd folytatta: ,,Talán tudsz nekem valami fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?” ,,Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges - válaszolta a pap -, de a gyónási titok pecsétjének megőrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.” ,,Tudd meg, János úr - jött indulatba Vencel -, hogy az én országomban csak egy olyan pecsét van, amellyel törődöm: az enyém. Ki vele hát, mit tudsz? Titoktartásom felől biztos lehetsz.” ,,Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem, és ezerszer is nem!” - tiltakozott a kanonok fölháborodva. ,,De ha a király parancsolja!” - sziszegte Vencel, és a harag pírja öntötte el arcát. ,,Isten akkor is tiltja!” Jánost ismét visszavitték a börtönbe. Kimondhatatlan kínokat kellett a hű hitvallónak kiállnia a torony mélyén. A király még egyszer rátámadt. Ígéreteket tett, fenyegetett, ütött, sőt a megkínzott testét maga sütögette égő fáklyával. Végül a király dühöngve így kiáltott: ,,Reszkess, te pap! Ha nem mondasz el rögtön mindent, amit a királyné meggyónt, Istenemre mondom, hogy vizet kell nyelned!” János válasza változatlan maradt: ,,A pap, akinek Isten zárta be a száját, örökké hallgatni fog.” Az érseknek a pápához intézett hiteles jelentése e szavakkal végződik: ,,Helynökömnek az oldalát oly súlyosan összeégették, hogy erőszakos halál nélkül is bele kellett volna halnia. Azután a tiszteletreméltó János doktort teljes nyilvánosság mellett a város útjain és utcáin át a Moldvához vonszolták. Ott kezét hátrakötötték, a fejét karikában a lábához erősítették, és száját egy fapöcökkel szétfeszítették, majd a prágai hídról letaszították, és így vízbe fulladt.”
    Könyörögjünk!
    Istenünk, ki Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok megtartásáért a vértanúság koronájával ékesítetted, kérünk, közbenjárására add meg, hogy példája szerint élvezhessük azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek!

  5. Balázs Patrik:

    http://www.youtube.com/watch?v=y-5_DhEytJ0

  6. Balázs Patrik:

    http://www.youtube.com/watch?v=um28vDVN4dw&feature=related

  7. Börcs Ferenc:

    Tisztelt Olvasók!
    Tavasszal autóbuszos kirándulást szervezek Budapestről,és az Önök településén szeretnénk megszállni!Írtam az Ariana és a Jozefina Panziónak is,de sajnos választ nem kaptam!:)
    LEhet,hogy ezek a panziók már nem is működnek?Kérem,ha valaki tud kapcsolatot teremteni a két panzió üzemeltetőjével,írjon nekem a maconyka@citromail.hu címre!
    Köszönöm!
    Börcs Ferenc

  8. balazs patrik:

    sikerult megszereznem a falunak 1636 ota szolgalo papok es kaplánok nevsorat sot azt is hogy 1072 es 1759 kozot a faunk plébánia volt es aplébánosok nevet …. nagyon orulnek ha kiegesztodenek az adatok …

    Kňazi pôsobiaci vo farnosti Krásnohorské Podhradie:

    Starobylá farnosť, nachádza sa v Pázmáňovom spise, Péterffy, 1. c. v 17. storočí sa dostala do rúk k Evanjelikom, ktorých služobníci boli:
    Andrej Fabricius v 1609
    Jakub Holius v 1618
    Peter Moller v 1625
    __________________________________

    Kňazi od 1636

    Blažej Szentkereszty v 1636 –
    Ján Pogatfalvay v 1647 –
    Ján Hidassy 7. 2. 1676 – 1687
    Ján Kövér 24. 6. 1687 – 1689
    Ján Bakó 9. 9. 1689 – 1691
    Ján Beregh 26. 7. 1691 – 2. 6. 1694
    Ján Lepcsányi 12. 5. 1696 – 1701
    Juraj Fabrinyi 11. 4. 1701 – 1705
    František Ujvendéghy 30. 10. 1705 – 1726
    Pavol Paukovics 1726 – 1754
    Ján (Pavol) Paukovics 20. 2. 1754 – 18. 4. 1763
    František Urbényi 3. 6. 1763 – 15. 10. 1763
    Juraj Lubik 15. 10. 1763 – 30. 9. 1769
    Tomáš Tergalecz 30. 9. 1769 – 27. 1. 1804
    František Lüley 28. 1. 1804 – 3. 7. 1818
    Baltazár Barczi 24. 6. 1818 – 23. 4. 1824
    Ján Bachleda 1. 6. 1824 – 6. 3. 1834
    Imrich Andaházy 4. 5. 1834 – 18. 5. 1849
    Juraj Pongrácz 24. 11. 1849 – 1900
    Jozef Szkaupil 1900 – 1911
    Jozef Erm 1911 – 1943
    Jozef Jávorszky 1943 – 1978
    Ján Kabla 1978 – 1979 zastupoval po smrti Jávorského do príhodu Spišáka
    Tibor Spišák 1979 – 1998
    Marián Slovák 1998 – 2010
    Ľudovít Jurek 2010 – 2013
    István Vadkerty 2013 –

    Krátke životopisy:

    Blažej Szentkereszty - objavuje sa v 1636 ako farár v Krásnohorskom Podhradí. V tom istom roku Ján Pálfalvay vykonal vizitáciu, kde hovorí: v celej Gemerskej župe sú len traja farára kňazmi – medzi nimi aj tento. O ňom hovorí: striedmy, mravne čistý, všetko robí pre obrátenie duší. Obrátil vyše 100 ľudí. Vykonáva si kanonické hodiny (breviár). Prijal 100 florenov od pána Andrássyho a živobytie z Podhradia. Nedávno dal postaviť farskú budovu a školu na vlastné náklady.

    Ján Pogatfalvay – objavuje sa v 1647 ako farár v Krásnohorskom Podhradí. Je uvedený v katalógu kňazov vydaného na príkaz Juraja Lippaya toho roku.

    Ján Hidassy – 17. 7. 1666 investovaný vo Vámosi. 21. 5. 1669 sa dočkal nástupcu. 30. 1. 1671 v Boľkovciach, odtiaľ 23. 9. 1675 do Sóshartyán. Stadiaľto 7. 2. 1676 do Krásnohorského Podhradia, kde až do roku 1687 pracoval.

    Ján Kövér – teológiu absolvoval tretím rokom v Pázmaneu. 12. 4. 1679 uvedený do úradu farára vo Veľkej Pake, Odtiaľ 30. 10. 1680 do Nyerges-Ujfalu. Stadiaľ 26. 8. 1681 do Ujlak. Odtiaľ 29. 1. 1687 do Nagy-Magyaru, kde zostal až do februára 1687. 24. 6. 1687 investovaný farár v Krásnohorskom Podhradí, kde pracoval až do roku 1689. 8. 5. 1691 sa znova vracia do Nagy-Magyaru. Tu Štefan Illyés roku 1695 vykonal vizitáciu, kde hovorí o 40-ročnom kňazovi. Farské budovy boli nedávno postavené, ale predsa zostali v ruinách. Tu aktívne pracoval až do roku 1698.

    Ján Bakó – collatam (peňažný príspevok, znášanie) prijal 6. 8. 1687 vo farnosti Jelšava, z ktorej odišiel 9. 9. 1689 do Krásnohorského Podhradia, kde zostal až do roku 1691.

    Ján Beregh – narodený 1662, teológiu študoval v Pázmaneu, 26. 7. 1691 uvedený do úradu farára v Krásnohorskom Podhradí, odkiaľ 2. 6. 1694 odišiel do Kövi.

    Ján Lepcsányi - 12. 5. 1696 investovaný do úradu farára v Krásnohorskom Podhradí, kde pracoval až do roku 1701.

    Juraj Fabrinyi - 11. 4. 1701 investovaný do úradu farára v Krásnohorskom Podhradí, kde sa v roku 1705 dočkal nástupcu.

    František Ujvendéghy – v 1695 študoval logiku a teológiu v Pázmaneu. 30. 4. 1702 pôsobil v presne neurčenej farnosti v Turnianskej župe. A potom bol v Lúčke. Odtiaľ 30. 10. 1705 prijal investitúru v Krásnohorskom Podhradí, kde pracoval až do roku 1726.

    Pavol, Ján Paukovics – študoval v Trnave, 9. 4. 1752 bol poslaný za kaplána do Cetína, 2 roky bol v Kalne. Odtiaľ 20. 2. 1754 uvedený do úradu farára v Krásnohorskom Podhradí. Roku 1761 bol vykonaný zápis, v ktorom o farárovi ja napísané: má 33 rokov, kaplán 2 roky, tu 7 rokov. Dobrých mravov, kázne hovorí vždy, ale nikdy nepíše, má dostatok kníh. Zomrel 18. 4. 1763 tamže.

    František Urbényi – farár v Krásnohorskom Podhradí 3. 6. 1763 – 15. 10. 1763. Odtiaľ odišiel ako domáci kaplán k p. Vassovi.

    Tomáš Tergalecz – z Dubovca v Gemerskej župe. Roku 1762 poslaný do Budína na Szécsényianum, kde ukončil teológiu tretím rokom v roku 1767. 11. 2. toho istého roku poslaný za kaplána do Magyar-Szölgyén. 5. 4. 1768 investovaný farár v Čoltove. Ako výmenu s Jurajom Lubikom obdržal farnosť Krásnohorské Podhradie, kde bol 30. 9. 1769 uvedený do úradu. Roku 1776 včlenený s benefíciom do novovzniknutej Rožňavskej diecézy. Zomrel roku 1804.

    Lüley, František - ordinovaný 1792, Tomáš Tergalecz – farár v Krásnohorskom Podhradí ho prijal pre administráciu farnosti Krásnohorské Podhradie možno už v roku 1796, 1809 tiež je tam , už v 1818-48 farár v Hosticiach. Emeritný VAD rožňavský, asesor Gemerskej a malohontskej súdnej tabule. Zomrel 13. augusta 1848 vo veku 79 rokov.

    Bachleda, Ján – filozofiu a teológiu študoval v centrálnom seminári v Trnave, už v 1821 kaplán v Rožňave. Už v 1829-34 farár v Krásnohorskom Podhradí, asesor súdnej tabule žúp Gemera a Malohontu. Zomrel 6. 3. 1834 v Krásnohorskom Podhradí vo veku 44 rokov.

    Andaházy, Imrich - ordinovaný 1830, protokolista BÚ, asesor spišskej župy súdnej tabule, už v 1833 prefekt štúdií v seminári, Profesor logiky, metafyziky, morálnej filozofie (philosophia morum), maďarského jazyka a literatúry v biskupskom lýceu, asesor súdnej tabule Turnianskej župy, už v 1838-49 farár v Krásnohorskom Podhradí. Rektor oltára blahoslavenej Panny Márie v Krásnej Hôrke. Zomrel 18. mája 1849 vo veku 43 rokov.

    Hokky, Štefan – narodil sa 28. 12. 1819 v Rožňave, rodičia Jozef a Terézia Kinderová, pokrstil ho miestny kaplán Juraj Čirč, mal sestru Rozáliu nar. 4. 9. 1818, študoval na gymnáziu v Rožňave, ordinovaný 28. 12. 1842 v Košiciach biskupom Antonom Očkaiom, od 22. 1. 1842 do 10. 8. 1844 kaplán a učiteľ v Rimavskej Sobote, v 1845 kaplán v Salgotarjáne, od 1. 2. 1846 do 8. 7. 1848 kaplán v Gelnici, od roku 1848 profesor na rožňavskom gymnáziu a succentor katedrálneho chóru.
    Účastník revolučných bojov roku 1848-49. 6. júla 1849 proti vtrhnuvším Rusom povstali dedinčania, ktorí zároveň boli aj obeťami. Štefan Hokky, rímskokatolícky kňaz, učiteľ na lýceu v Rožňave, ako jeden z vodcov ľudového povstania v Gemeri 6. júla medzi Drnavou a Krásnohorským Podhradím s krížom v ruke viedol proti Rusom svojich veriacich. Skupinu rozbili a zahnali ich do lesov. Hokkyho Rusi zajali, vybili mu zuby, vyrezali jazyk a viackrát doňho strieľali a potom aj dobodali. Spolu s ním zavraždili maliara Malináka, pačianskeho sudcu Ricsovszkého a jedneho z Krásnohorskej Dlhej Lúky. Pochovaný v Krásnohorskom Podhradí.

    Pongrácz, Juraj – nar. 3. 8. 1818, študoval v Pázmaneu vo Viedni, ordinovaný 22. 8. 1841, protokolista BÚ, 1842 riadny profesor logiky, metafyziky, a filozofie morum a maďarskej literatúry v biskupskom lýceu, prefekt štúdií v kňazskom seminári, 1848 špirituál v seminári, AA. LL. Dr. et 1845 PhDr., 1849 farár v Krásnohorskom Podhradí, 1851 zástupca VAD, 1852 VAD rožňavského dištriktu, 1854 prosynodálny examinátor z pastorálnej a morálnej teológie a asesor na cirk. súde. Rektor oltára blahoslavenej Panny Márie v Krásnej Hôrke. 8. 10. 1872 čestný kanonik, zomrel 3. 5. 1900 v Krásnohorskom Podhradí.

    Szkaupil, Jozef – nar. 9. 5. 1864, ordinovaný 23. 6. 1886. Kaplán v Gelnici, 1888 v Lučenci, 1890 v Biskupiciach, 1891 v Putnoku, 1892 v Gelnici, 1893 v Šalgotarjáne a tam aj dočasný administrátor, 1895 kaplán tamtiež, 1896 farár v Muránskej Dlhej Lúke, 1900 v Krásnohorskom Podhradí, 1907 zástupca VAD a školský inšpektor, 1909 riadny VAD, 1911 farár v Szentsimone, prosynodálny examinátor pre časť diecézy, ktorá sa nachádzala v Maďarsku z cirkevného práva, Emeritný VAD, zomrel 10. decembra 1935.

    Erm, Jozef – narodený 30. 11. 1884 v Inászó, ordinovaný 30. 5. 1904 v Rožňave, ovládal slovenský, maďarský a nemecký jazyk, kaplán v Polomke, 1905 v Krásnohorskom Podhradí, 1906 v Divíne, Smolníku a Krompachoch, 1908 kurát v Nemocnici Kósa-Schopper, 1911 dočasný koadjútor v Revúcej, dočasný administrátor tamže a kaplán v Rimavskej Sobote, farár v Krásnohorskom Podhradí, 1931 VAD, rektor oltára blahoslavenej Panny Márie v Krásnohorskom Podhradí,

    Jávorszky, Jozef – narodený 22. 5. 1916 v Rimavskej Sobote, ordinovaný 17. 2. 1940 v Rožňave, ovládal maďarský jazyk, kaplán v Holiši, Lučenci, 1942 kaplán v Krásnohorskom Podhradí, 1943 správca farnosti Krásnohorské Podhradie, 1951 dekan, 1962 zástupca dekana, zomrel 29. 10. 1978.

    Krásnohorská Dlhá Lúka – voľakedy bola farnosťou

    Izák Margass 23. 9. 1702 – 1723
    Juraj Baubovics 20. 6. 1723 – 1744
    Ján Pilník 21. 3. 1744 – 1759
    Juraj Lubik 21. 4. 1759 – 6. 2. 1760

    Ján Peter Pilník – Trubinensis zo župy Bars. 10. 11. 1740 prijatý za bohoslovca do Budína. 15. 4. 1742 ordinovaný. 21. 3. 1744 uvedený do úradu farára v Krásnohorskom Podhradí. Za neho v 1758 Štefan Koháry kostol vo filiálke Muráni dostal späť od nekatolíkov. Pracoval až do roku 1759.

    Juraj Lubik – zo Štítnika. 1752 bol prijatý do seminára v Budíne Széchényianum. 13. 1. 1757 bol vysvätený za kňaza a ustanovený za dvorného kaplána u L. B. Andrássyho v Krásnej Hôrke. 21. apríla 1759 bol uvedený do úradu farára v Dlhej Lúke. Odtiaľto 6. 2. 1760 odišiel do Gemerskej Vsi. Stadiaľ 15. 10. 1763 do Krásnohorského Podhradia, kde v roku 1768 a 1769 šla proti nemu inkvizícia. 30. 9. 1769 bol uvedený do úradu farára v Čoltove, na výmenu s Tomášom Tergaleczom. Odtiaľ 22. 12. 1770 odišiel do SzentSimonu, kde vykonával úrad vicearchidiakona v dištrikte Dolný Gemer. Odtiaľto roku 1773 odišiel za administrátora do Salgotarjánu, kde zomrel 15. 4. 1776.

    Kapláni v Krásnohorskom Podhradí:

    Ján Jankovits 1809 –
    Jozef Gyurtsánszky 1812 –
    Baltazár Bárczy de Bárcziháza 1821 –
    Ján Sajtovics 1821 –
    Ján Voxit-Horváth de Zaluka 1838 –
    Augustín Balajthy 1841 –
    Gustáv Divald 1851 –
    Samuel Jaszovits 1851 –
    Kaarol Scholik 1854 – 1856
    Ján Jolsvay 1856 – 1857
    Jozef Schnirtz 1857 – 1860
    Ignác Krieszten 1864 –
    Pavol Verbjár 1864 – 1865
    Peter Pelko 1869 – 1871
    Štefan Bednárik 1872 – 1874
    František Fibiger 1874 – 1875
    Andrej Mészáros 1875 – 1876
    Anton Paulovszky 1879 – 1880
    Pavol Osibius 1883 –
    Eduard Liptay 1886 – 1887
    Ján Krištofčák 1887 – 1891
    Anton Paulovszky 1891 – 1892
    Ján Koritko 1900 – 1901
    Ján Cservenka 1901 –
    Július Vajda 1901 –
    Ján Kerchnyák 1901 – 1902
    Jozef Hollczmann 1902 – 1903
    Július Tauffer 1903 – 1904
    Ferdinand Golda 1904 –
    Eugen Beliczky 1905 –
    Jozef Erm 1905 –
    Peter Traum 1907 –
    Ján Béres 1907 – 1908
    Edmund Kárpáti 1909 – 1910
    Ján Béres 1910 – 1911
    Ladislav Horváth 1912 – 1913
    Ľudovít Štefán 1915 –
    Ladislav Bartha 1916 –
    Štefan Fuhrmann 1919 – 1920
    Jozef Bányai 1923 –
    Jozef Schuster 1924 –
    František Serke 1924 – 1926
    Vojtech Dezső 1926 –
    Ladislav Bartha 1926 –
    Jozef Soltész 1928 –
    Štefan Ernest Bodor 1940 – 1941
    Rudolf Ritter 1942 –
    Jozef Jávorszky 1942 –
    Jozef Weisz 1944 – 1945
    Štefan Gerbóc, SVD 1979 – 1982
    Michal Jenča 1982 – 1985
    Vladislav Bednár 1985 –
    Miroslav Fabíny 1985 – 1987
    Vladimír Vojtaššák 1987 – 1988
    Gabriel Rákai 1988 –
    Stanislav Németh 1988 – 1989
    Pavol Farkaš 1989 – 1990

  9. Viki:

    Sziasztok.
    Falu szepiteshez otletek? Vagy lesz majusban ,csak a hosszureti lakosoknak a szabadeg alatt :-) egy kozos napunk.otletekkel,segitseggel ha valaki tudna szollgalni nagyon sokat segitene :-)

Szóljon hozzá!